Hanna szomorúan hazament, legelőször az anyukájának mondta el a történteket, mert mindent megbeszélt vele. Az anyukája első mondata egy régi közmondás volt, amit mondogatni is szokott:
-Kislányom, nem kell olyan szekér után futni, ami nem vesz fel. Ha ez a fiú nem úgy szeretett, ahogy te elgondoltad, az nem kell elszomorítson. Istennek jobb terve van veled, mint te azt hinnéd. Még fiatal vagy, nagyon szép és okos lány vagy, én tudom, hogy majd rádtalál az a fiú, aki neked lett teremtve.
Megköszönte az anyukájának a vigasztalást majd átment Pannihoz, aki már gondolta,hogy valami nem Hanna elképzelése szerint történt. Azzal vigasztalta legjobb barátnőjét, hogy ezt az Úr így akarta, persze ezt Hanna is tudta, csak az nem volt neki világos, hogy mi jó származhat mindebből. Hazament, majd imádkozni kezdett, kérte Istent, hogy mutassa meg neki milyen céllal lett élete rész Rudi és jól tudja kezelni a kialakultakat, tudjon barátja lenni a fiúnak, majd az egészet nyugodt szívvel az Úrra bízta.
Három nap múlva Rudi elutazott, egy csomó gondolattal a fejében.
Hannát megkérdezték, hogy nem-e szeretne gyerekekkel foglalkozni egy napköziben s mivel nagyon szerette a gyerekeket igent mondott ennek a lehetőségnek; azt csinálhatja, amit szeret és még pénzt is kap érte. Szerette volna ezzel is elterelni gondolatait a fiúról, de így is sokszor eszébe jutott Rudi: Vajon jól van, találkozunk-e még és mikor? Ő gondol-e rám?
Teltek a napok, múltak a hetek, hónapok, Rudi dolgozott hétközben, de a gondolatai csak Hanna körül jártak. Vajon minden rendben van-e Hannával? Nem valami szépen váltunk el.. Eléggé hiányzik, jó lenne vele beszélni, de nem biztos, hogy ő szeretne velem beszélni. Hogy nem vettem észre az igazi érzéseim?! Mindeközben nagyon sokat imádkozott, azért, hogy egyértelmű legyen Hanna iránti érzése. Minden nap igét olvasott, kapcsolatba volt Istennel és várta válaszát.
Egy nap Panni felhívta Rudit, hogy megkérdezze mi újság vele. Jól elbeszélgettek, de egyszer csak Rudi elkezdett Hanna iránt érdeklődni, már hat hónapja nem tud róla semmit. Panni elmondta, hogy Hanna gyerekekkel foglalkozik, amiről mindig is álmodott és mennyire boldoggá teszik a gyerekek. Rudi ezt örömmel hallotta, mégis csalódott volt. Rájött, hogy mit érez valójában Hanna iránt és ezt már nem tudta rejtegetni még saját maga elől sem.
Rudi már alig tudott a munkára koncentrálni, folyton az érzésein gondolkodott és azon, hogy vajon Hanna elfelejtette őt. Távollétének hetedik hónapjában úgy döntött, hogy hazautazik. Nagyon hiányzott neki Hanna és persze a családja is. Elindult haza nem szólva az érkezéséről egy szót sem. A repülő út közben különböző gondolatok jártak a fejében: Mi lesz Hanna reakciója, amikor meglát? Akar majd találkozni velem? Egyáltalán érez-e még valamit irántam? Biztos nagyon megbántottam. Helyre szeretném ezt hozni.
Pár óra elteltével megérkezett szeretett szülői házába. Családját váratlanul lepte meg, mert mindig azt hangoztatta, hogy karácsony előtt megy haza és utána otthon marad végleg. Hatalmas öröm töltötte el, amikor hosszú idő távollét után megölelhette családját.
Következő nap elment a városba sétálni, pontosan abba a parkban, ahol másodjára találkozott Hannával. A gondolataiba merülve bolyongott egyedül a parkban. Aznap Hanna hamarabb végzett a napköziben és a parkon keresztül indult haza. Valaki sétált előtte, nagyon ismerősnek tűnt neki. Csak képzelődök, más srác is öltözhet így, másnak is lehet dús fekete haja, de ez Rudi stílusa így hátulról, viszont ő nem lehet, Ausztriában van. Nem lehet ő.. - Hanna a gondolataiba merülve ballagott tovább, amikor hirtelen megfordult a látott személy és megdöbbent - ..vagy mégis.
Meglepődve álltak egymással szemben, főleg Hanna, aki nem tudott semmit Rudi hazatéréséről.
-Hát te? - Értetlenkedett Hanna. - Hogy kerülsz ide? Mikor jöttél? Azt mondták, hogy csak karácsonyra jössz haza.
-Szia Hanna, nagyon örülök neked, nem is tudod mennyire. Minden kérdésedre válaszolok, de előtte hadd öleljelek meg, mert annyira hiányoztál és örülök, hogy ismét láthatlak.
Hosszasan megölelték egymást. Eközben Hanna Rudinak súgta: Te is hiányoztál.
-Gyere üljünk le arra a padra és elmondok mindent. - elindultak a pad felé.
-Mindent tudni szeretnék. - mondta Hanna miután leült.
-Nem is tudom, hogy hol kezdjek - szólalt meg Rudi - Először is nagyon sajnálom azt ahogy elváltunk hét hónapja, mielőtt elmentem volna.
-Megértelek, de az már a múlt. - egy kis mosollyal mondta, Hanna.
-Nagyon sokat gondolkodtam a távol létemben rajtad és rajtunk. Rájöttem, hogy még saját magamnak se mertem bevallani a valódi érzéseimet, amit utólag nagyon bánok. - egy kis szünetet tartott a mondandójában.
Érdeklődve figyelte Hanna a fiút. Vajon ezzel mit akar mondani? Töprengett a lány.
-Szóval sokat imádkoztam meg gondolkodtam, és egyértelmű választ kaptam arra, hogy te vagy az a lány, aki nekem lett teremtve. Nem tudom te most mit érzel irántam, de azt biztosra tudom, hogy szeretlek és hiányoztál, ezért is jöttem haza hamarabb.
-Imádkoztam én is és az Úrra bíztam ezt.. - Hanna szemébe könnyek gyűltek. - Nem számítottam erre. - gördült le egy könnycsepp az arcán, amit Rudi óvatosan le is törölt -
Tudod, te is eszembe jutottál többször és azon gondolkodtam, hogy néha azért eszedbe jutok.
-Folyton te jártál az eszembe. Nem írtam, mert nem tudtam neked, hogy örülnél neki vagy nem.
-Már itt vagy és nem kell írnod. - mosolyodott el Hanna és megölelte Rudit - Nagyon örülök neked s az igazat megmondva nem tudtalak kitörölni a szívemből.
-Egy meghallgatott ima vagy, amiért hálás vagyok. - mondta miközben megfogta a lány kezét, és fél halkan megköszönte az Úrnak az útba igazítását.
Megfogták egymás kezét és imádkozni kezdtek egymásért és kettejükért. Az imádságukat egy hosszas ölelés követte. Nem is volt kérdés számukra, hogy együtt folytatják az életüket. A hosszas ölelés után Rudi Hannára nézett.
-Valamit elfelejtettem mondani - mosolygott.
-Igen, hallgatlak.
-Nagyon gyönyörű és különleges lány vagy! - mondta ragyogó szemekkel - Szeretlek!
-Nagyon hálás vagyok az Úrnak a csodás tervéért. Szeretlek! - mosolygott rá Hanna, csillogó szemekkel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése