Bona fide ☺️

Azt vettem észre, hogy sokatokat érdekel az életem. J Most akkor ez a bejegyzés arról fog szólni.    Mivel nem tudok menni dolgozni a napjaim itthon telnek el. Sokszor szükségtelennek, hasztalannak és céltalannak érzem magam, de valahol mélyen tudom, hogy ez nem így van. Mivel nem kell munkába mennem, mindig 10-11-ig alszok és kicsit nehezen telnek a napok. A nap nagy részében az interneten lógok, elolvasom a napi igét, azt is telefonról, mert arra lusta vagyok, hogy kinyissam a Bibliám (igen tudom, hogy nem szép dolog). Március 25-től kicsit minden megváltozott, mivel elkezdtem járni az oviba, ahol próbáltam lefoglalni a kicsiket, míg az óvónő tanítja a nagyobbakat, figyelek rájuk, az óvónő kint van (akkor megyek amikor tudok). Így mintha jobban telnének a napjaim. Azóta reggelente hamarabb kelek fel. Nagyon szeretem az óvodában, főleg mikor egy 4-5 éves olyat mond, hogy   „Már alig vártalak!” ; egy ilyen mondat nagyon sokat jelent és nagyobb örömmel megyek ismét. Április elsejétő