Bona fide ☺️

  Napjainkban nagyon elterjedt az okostelefon használata, már a pár éves gyerekektől kezdve. A telefonok használatát már túlzásba tudjuk vinni, annyira, hogy képes akár bálvánnyá válni, függővé tenni, sőt lassan már irányít is minket.  Van olyan eset mikor a telefonunk tényleg fontos szerepet tölt be és szükséges az életünkben, ilyen lehet például egy munka. Naponta használjuk a telefonunkat, ha kell ha nem.    Nézzünk csak egy átlagos napot. Szól az ébresztő, kikapcsoljuk és kezünkbe vesszük a telefont, hogy megnézzük mi hír a világhálón [vagy van az az eset amikor vissza alszunk :))]. Elmegyünk iskolába, munkába és mikor csak lehetőségünk van elővesszük a telefont lecsekkolni, hogy mi történik a világban és csak “görgetünk” céltalanul. Fontos dolgokat, embereket hanyagolunk el a telefon rabsága miatt. Az asztalnál is velünk van és inkább azt nyomkodjuk, minthogy a körülöttünk lévőkkel beszélnénk. Este lefekvéskor az utolsó dolgunk, hogy megnézzük a telefont, mert nem volt elég,

    Az életben vannak dolgok, amiket nem mi választunk magunknak, így a családunkat sem. Isten egyik legszebb ajándéka. Ő a megfelelő családba helyezett minket, még ha nem is így érezzük.  Személy szerint, nekem csodálatos szüleim és testvérem van. Most már egy fantasztikus sógornőm és egy nagyon aranyos unokaöcsém van, aki ráadásul a keresztfiam is. A testvéremék messze laknak tőlünk, ezért ritkán látjuk egymást / vagyunk együtt, de a távolság ellenére is szeretjük és segítjük egymást. A szüleimmel minden nap együtt vagyunk és nagyon jó a kapcsolatunk.  Természetesen nálunk is vannak konfliktusok, mint minden családban, de ennek ellenére mindig egymás mellett állunk. Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek a családomért, hogy mindig mellettem vannak.         Ahogy a családunkat nem épp úgy tudjuk a barátainkat megválogatni. Nagyon fontos az, hogy hogyan választjuk meg a barátainkat. A legfontosabb szempont, hogy az a bizonyos barát ne lehúzzon minket, hanem támogasson, szere

Június A nyár az egyik unokatestvérem konfirmálásával indult, ahol bevetettem a gyenge fotós tudásom. A nap kellemesen sütött az nap, így tudtunk a természetben is készíteni pár képet. Összességében egy harmonikus napnak mondható.  Mindeközben vártuk, hogy világra jöjjön az unokaöcsém. Az egész család nagyon örült a kis manó születésekor. Mikor először képen megpillantottam, kicsordultak a könnyeim a boldogságtól.  Pár nappal a születése után még csodálatosabb volt élőben látni és karjaimban fogni. A hónap utolsó hete már a keresztelő szervezésével és a gyermekbiblia táborra való készülődéssel telt. Július Gyermekbiblia táborral indult a hónap, ami nagyon kimerítő, de egyben vidám is volt. Hétfőtől szombatig táboroztunk, mikor haza értem annyira fáradt voltam, hogy le is feküdtem. Maradjunk annyiban, hogy azt a hetet nehéz volt kipihenni. :))  Két hétig itthon voltam és foglalkoztam kicsit a keresztelő szervezésével.  23-án mentem az ifisekkel Debrecenbe, Csil

  Szeretném veletek megosztani a kedvenc könyvemet és ezzel az elolvasására ösztönözni. A könyv szerzői Nick Vujicic és Kanae Vujicic, címe Szerelem korlátok nélkül. Nick életét, pontosabban, csodálatos szerelmi életét lehet nyomon követni. Elképesztően sok biztatást, bátorítást, motivációt foglal magába; az egyik személyes kedvencem: “Érdemes vagy a szerelemre, mert egy szerető Atya teremtett.” Nagyon elgondolkodtató és egyben tanító az, hogy egy szép nő, mint Kanae, Nicket választotta, annak ellenére, hogy nincsenek végtagjai. Kanae nem a külsőségeket nézte, neki sokkal inkább a tiszta belső tulajdonságok voltak a fontosak. Példát lehet venni róla. A könyvben mindenki találhat tanulságokat; legyen az olvasó egyedülálló vagy akár kapcsolatban élő személy. Isten elültette a szívedben a vágyakozást a szerelem iránt, mert célja volt/van vele és valaki van, akit épp neked teremtett, hogy ő legyen a társad egy életen keresztül. Mindenki vágyik arra, hogy tudjon őszintén szeretni é

Olvasva ezt a bejegyzést, visszarepülünk az időben egész 2005-ig, amikor is legelőször léptem be az iskolába. Kilenc kicsi, félénk gyerekkel együtt kezdtem el az iskolát és én voltam a tízedik apróság. Az első négy évben a kedves tanító nénink nagy szeretettel tanított minket. Játékosan, de komolyan megtanította a betűket, amelyekből szépen össze tudtunk rakni szavakat, mondatokat, majd össze függő szövegeket írni, amiket el is tudtunk olvasni. A betűk mellett megtanította, hogyan zsonglőrködjünk a számokkal; az összeadás, kivonás, szorzás, osztás minden csínjára-bínjára. Kézimunkáztunk és játszodtunk is a tanulás mellett. Segített, amikor szükségét látta. Az V. osztályt már csak kilencen kezdtük, mert egyik diák más iskolába folytatta a tanulást. A kémia-fizika tanárnő lett az osztályfőnökünk négy iskolai évig. Ekkor már különböző tanárokkal ismerkedtünk, ők oktattak és az oszink dorgált szeretettel. Ezek az évek kezdtek nehezek lenni a számomra, mivel egyre gyorsabban, diktálás

Azt vettem észre, hogy sokatokat érdekel az életem. J Most akkor ez a bejegyzés arról fog szólni.    Mivel nem tudok menni dolgozni a napjaim itthon telnek el. Sokszor szükségtelennek, hasztalannak és céltalannak érzem magam, de valahol mélyen tudom, hogy ez nem így van. Mivel nem kell munkába mennem, mindig 10-11-ig alszok és kicsit nehezen telnek a napok. A nap nagy részében az interneten lógok, elolvasom a napi igét, azt is telefonról, mert arra lusta vagyok, hogy kinyissam a Bibliám (igen tudom, hogy nem szép dolog). Március 25-től kicsit minden megváltozott, mivel elkezdtem járni az oviba, ahol próbáltam lefoglalni a kicsiket, míg az óvónő tanítja a nagyobbakat, figyelek rájuk, az óvónő kint van (akkor megyek amikor tudok). Így mintha jobban telnének a napjaim. Azóta reggelente hamarabb kelek fel. Nagyon szeretem az óvodában, főleg mikor egy 4-5 éves olyat mond, hogy   „Már alig vártalak!” ; egy ilyen mondat nagyon sokat jelent és nagyobb örömmel megyek ismét. Április elsejétő

Minden egyes nap tükörbe nézel; és tudom, hogy sokszor megfogalmazódnak benned a következők, miközben magadat nézed: "hogy nézek ki"; "már megint egy pattanás"; "a hajam is, hogy áll" és még sok hasonló dolog. Megmondom, hogy miért van ez: azért mert nem tudod elfogadni magad olyannak és annak aki vagy, amilyennek Isten alkotott. Ameddig nem jutsz el odáig, hogy elfogadd magad olyannak, amilyennek Isten teremtett, addig minden nap azon gondolkodsz, hogy "én miért nem vagyok olyan, mint az a lány vagy híresség". Sima a hajad, de te inkább göndört szeretnél? Vagy épp más hajszínt, ami most divat? Az a baj, hogy túl alacsony vagy, vagy éppen magas? Mondhatnám ezekre a kérdésekre azt, hogy "figyelj, nem lehet mindenki tökéletes.."; de nem, mert én azt mondom egyedi és tökéletes vagy, fogadd el magad!   Jeremiás próféta könyvének első fejezetének ötödik versében ezt olvashatjuk: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek..&q

A valentin nap 1990-től vált ismertté és népszerűvé. Ezen a napon a szerelmes párok kimutatják az egymás iránti érzéseiket, valamilyen formában. Két féle párkapcsolatok vannak ebben a világban. Amiből sajnos keveset látok az az a párkapcsolat, amelyben  a felek Isten igéje szerint élnek és ettől nagyon boldogok tudnak lenni. A másik pedig az, amelyikből Isten kimarad vagy csak minimálisan van jelen, az  ilyen kapcsolatban is boldog a pár, de lehet, hogy nem annyira, mint Istennel lennének. A február 14-e sokak számára "gondot" okoz, amiatt, hogy most akkor mivel ajándékozza meg párját, pedig bármikor meglepheti valaki a kedvesét ok nélkül is, nem kell ahhoz február 14, március 8, szülinap vagy más ünnep. Van az mikor bármennyit gondolkodunk, hogy mit is vegyünk párunknak, de a legjobb ajándék az együtt töltött idő. Bármilyen lány elvárja, hogy a párja egy kis figyelmet fordítson rá, de vannak lányok, akik bíznak abban, hogy párjuk meg fogja lepni és ha nem így történik

Gondolatom  Várván vártam az igazi fiút, a nagy őt, ahogy szokták mondani. Egy idő után rájöttem, hogy először magamat kell megtalálnom. hogy valójában mit akarok és merre tartok, aztán Istent. Ő az aki tudja, hogy nekem mi a jó és mi van a hasznomra és épülésemre. Istent kell az életem középpontjába helyezni és hagyni Őt cselekedni. Hiszen Ő tudja mire van szükségünk igazán. Nem hiába olvassuk a Prédikátorok könyvének harmadik részében az első nyolc versben,hogy "Mindennek megvan a maga ideje". Hiszem, hogy ha Isten kezébe helyezem életemet, akkor minden a rendben fog történni. Tudja azt is, hogy mikor van szükségem arra a párra, akit Ő teremtett nekem! Bíztatás Magányosnak érzed magd, csak mert nincs párkapcsolatod? Egyáltalán nem vagy egyedül! Isten épp most is veled van, mikor ezt olvasod. És azt sugallja neked, hogy "Még nem jütt el az idő, hogy megismertessem veled életed párját, csak bízz Bennem!" Legyél türelemmel és helyezd Istent

     Azt hisszük, hogy ismerünk valakit csak, mert valamelyik közösségi oldalon az ismerősünk, de ez téves. Arra gondoltam, hogy szeretném megosztani mindenkivel a valóságot, mert ez nem titok és még szégyen se.      Az emberek akik nem ismernek mikor látnak első kérdésük, hogy "Fázol?", sokszor a válaszom csak egy "igen", hogy ne kelljen annyit magyarázkodnom. Jogos a kérdésük, mivel mindig remegek mintha fáznék, csupán akkor nem ha nyugodtan fekszek. Ezt egy ritka genetikai betegség váltja ki, amit 2011-ben diagnosztizáltak nálam. Tény, hogy kicsit nehéz ezzel élni, de hála a családomnak és a barátaimnak már eltudtam fogadni és így is kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek az életemért!     Mikor negyedikes voltam, akkor hívta fel anyukám figyelmét a tanító nénim. Első alkalomkor a doktornő haza küldött egy kis vitaminnal, egy évvel később vissza mentünk, akkor már alaposabban kivizsgáltak és csak tippeltek, hogy mi lehet a baj, írtak gyógyszert (ami állítólag