Bona fide ☺️

Olvasva ezt a bejegyzést, visszarepülünk az időben egész 2005-ig, amikor is legelőször léptem be az iskolába. Kilenc kicsi, félénk gyerekkel együtt kezdtem el az iskolát és én voltam a tízedik apróság. Az első négy évben a kedves tanító nénink nagy szeretettel tanított minket. Játékosan, de komolyan megtanította a betűket, amelyekből szépen össze tudtunk rakni szavakat, mondatokat, majd össze függő szövegeket írni, amiket el is tudtunk olvasni. A betűk mellett megtanította, hogyan zsonglőrködjünk a számokkal; az összeadás, kivonás, szorzás, osztás minden csínjára-bínjára. Kézimunkáztunk és játszodtunk is a tanulás mellett. Segített, amikor szükségét látta. Az V. osztályt már csak kilencen kezdtük, mert egyik diák más iskolába folytatta a tanulást. A kémia-fizika tanárnő lett az osztályfőnökünk négy iskolai évig. Ekkor már különböző tanárokkal ismerkedtünk, ők oktattak és az oszink dorgált szeretettel. Ezek az évek kezdtek nehezek lenni a számomra, mivel egyre gyorsabban, diktálás