Napjainkban nagyon elterjedt az okostelefon használata, már a pár éves gyerekektől kezdve. A telefonok használatát már túlzásba tudjuk vinni, annyira, hogy képes akár bálvánnyá válni, függővé tenni, sőt lassan már irányít is minket.
Van olyan eset mikor a telefonunk tényleg fontos szerepet tölt be és szükséges az életünkben, ilyen lehet például egy munka. Naponta használjuk a telefonunkat, ha kell ha nem.
Nézzünk csak egy átlagos napot. Szól az ébresztő, kikapcsoljuk és kezünkbe vesszük a telefont, hogy megnézzük mi hír a világhálón [vagy van az az eset amikor vissza alszunk :))]. Elmegyünk iskolába, munkába és mikor csak lehetőségünk van elővesszük a telefont lecsekkolni, hogy mi történik a világban és csak “görgetünk” céltalanul. Fontos dolgokat, embereket hanyagolunk el a telefon rabsága miatt. Az asztalnál is velünk van és inkább azt nyomkodjuk, minthogy a körülöttünk lévőkkel beszélnénk. Este lefekvéskor az utolsó dolgunk, hogy megnézzük a telefont, mert nem volt elég, hogy egész nap azt csináltuk. Annyi de annyi lehetőségünk van a telefonozás helyett; megemlítek párat: olvasás, barátokkal való személyes beszélgetés, Istennel töltött idő.
Vannak akik minden pillanatukat megosztják a világgal, pedig az a fontos, hogy minden pillanatot teljesen megéljünk. Biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem szeretne egy olyan barátot vagy egy olyan párt, akinek a telefonnal való kapcsolata fontosabb.
Telefonunkkal a kezünkbe járkálunk mindig mindenhova. Vezetés közben is befolyásol; képeket/videókat készítünk, üzenetekre válaszolunk miközben a jármű vezetésére kellene figyeljünk. Nem hiába büntetik a telefon használatát vezetés közben. Számtalan baleset azért történik, mert a telefon elveszi a figyelmünket, akár a jármű vezetőnek, akár a gyalogosnak. Az átjárókhoz se hiába festették az áthúzott telefont illetve fülhallgatót, mivel rengeteg baleset történik amiatt, hogy a telefonunkra jobban figyelünk még akkor is amikor átmegyünk az úton.
Vegyük már észre, hogy a sok telefon használat nem válik a javunkra. Elsősorban rombol minket, az elménket, a lelki állapotunkat, másodsorban tönkre teszi a kapcsolatainkat, életünket. Gondolkozzunk azon el, hogy mennyi időt szánunk telefonunkra és mennyit a szeretteinkre és Istenre.
Lehet kérdezni, hogy “te jobb vagy, nem telefonozol?”, nem, nem vagyok jobb és én is sok időt töltök a “telefonnal” haszontalanul, de próbálok ezen változtatni, ezért is íródott ez a bejegyzés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése